A Tanulótárs program keretén belül 2017 óta segítik pedagógus hallgató önkéntesek a Csepeli Családok Átmeneti Otthonában lakó gyerekeket iskolai boldogulásukban. A programban résztvevő önkéntesek hetente másfél órát töltenek a gyerekekkel, akiknek személyre szabottan tudnak segíteni a tanulásban, a házi feladatok megírásában, valamint a mindennapi iskolai kihívásokkal való megküzdésben.
A Tanulótárs programról Weigl-Kiss Erika, a csepeli Családok Átmeneti Otthonának intézményvezetője osztotta meg velünk gondolatait, tapasztalatait.
Milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az intézményben lakó gyerekeknek? Hogyan tudtok ezekben segítséget nyújtani nekik?
A Csepeli Családok Átmeneti Otthonában számos, egymással jól összekapcsolt szakmai módszer és eszköz segítségével igyekszünk elérni, hogy a hozzánk fordulók az intézményben tölthető 1-2 év letelte után a szakmai segítség nélkül is meg tudják tartani a stabilitásukat.
Munkánk egy igen fontos része, hogy az intézményünkbe kerülő gyermekek minél tovább bent maradjanak az iskolarendszerben és minél inkább megóvjuk őket attól, hogy rossz társaságba keveredjenek.
Szomorú tapasztalat, hogy a hasonló háttérrel rendelkező gyermekek gyakran igen hamar félbe hagyják tanulmányaikat, és ennek következményeként hosszú távon a szociális ellátórendszerre szorulnak – idővel a saját gyermekeikkel együtt –, valamint előbb utóbb nagy számban jelennek meg a bűnügyi statisztikákban is, elkövetőként vagy áldozatként. Ha valaki kamaszkorban elveszíti az iskolarendszerhez való kötődését, hosszú távon szűkülnek be a lehetőségei és ez a gyermekei életére is jelentősen kihat.
Ugyancsak egyértelmű az összefüggés a tekintetben, hogy ennek a fajta sérülékenységnek való kitettség minden egyes évvel csökken, amit minden nehézség ellenére mégis sikerül a gyermeknek az iskolarendszerben bent maradva eltölteni.
Éppen ezért az intézmény legfontosabb célja a gyermekek vonatkozásában, hogy a kiszolgáltatottságnak ezt a fajta továbbörökítését megelőzze.
A Magyar Vöröskereszt Budapesti Szervezetének Ifjúsági Tagozata ebben a munkában nyújtott nekünk segítő kezet 2017-ben a „Tanulótárs program” keretében, mely azóta is töretlen sikernek örvend.
Miben tud segíteni a gyerekeknek a Tanulótárs program?
A program erejéről nagyon sokat elmond, hogy sikerült elérni, hogy az első évben egyetlen gyermek sem bukott egyetlen tantárgyból sem, aki élt a Tanulótársak nyújtotta segítséggel és a gyerekek zöme jelentősen javított az iskolai teljesítményén. Ez különösen annak fényében jelentős eredmény, hogy a tapasztalat szerint a szociális problémákkal küzdő családok gyermekei a középiskolai évek alatt nagyon nagy eséllyel kerülnek ki az iskolarendszerből. Ez a siker, ha nem is mindig az első félév intenzitásával, de azóta is minden félévben ismétlődik.
A programmal elért siker egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a gyermekek iskolai teljesítménye nem elsősorban a képességeikkel függ össze. Nagyon sok esetben a motiváció hiányzik, vagy a hatékony tanulás technikái, feltételei nem adottak, esetleg a sikeres iskolai előmenetelhez szükséges fegyelmezettség hiányzik.
Mindezekből következően a Tanulótársak feladata is kettős: a közös tanulás mellett a gyermekek motiválása, a tanulás által kinyíló lehetőségek megmutatása legalább olyan fontos cél.
A tapasztalatok szerint ez a fajta segítség akkor a leghatékonyabb, ha minél korábbi életkorban kezdődik a közös munka. Idén először azonban egy olyan édesapa is Tanulótárs segítségével folytatja a tanulmányait, aki kamaszkorában ugyan kikerült az iskolarendszerből, de most – saját gyermeke megszületése után visszakerülve az intézménybe – mégis úgy döntött, hogy szeretné folytatni a tanulmányait.
Hogyan fejlődhetnek a Tanulótársnak jelentkező önkéntesek?
Úgy vélem, a közös munkának az önkéntes Tanulótársak ugyanúgy kedvezményezettjei, mint a gyermekek. Velük már nem fordulhat elő, hogy pedagógusi munkájuk során azért érezzék magukat eszköztelennek egy szociális hátrányokkal küzdő gyermekkel való munka során, mert kevés ismerettel rendelkeznek arról, hogy hogyan lehet a gyermeknek hatékonyan segítő kezet nyújtani.
Számos esetben tapasztaljuk ugyanis, hogy amikor a társadalmi hátrány az iskolában rossz iskolai eredmény és magatartászavar formájában jelentkezik, akkor a pedagógusok eszköztelenek, kevés információval rendelkeznek a probléma összetettségét illetően. Ezért a legjobb szándék ellenére sem tudják hatékonyan segíteni az ilyen problémával küzdő gyermekeket.
Minden egyes félévben, amikor a Tanulótárs program újra és újra megvalósul, egyre több olyan pedagógus is „képződik”, aki a hátrányokkal küzdő gyermekeket hatékonyan tudja majd segíteni.
Milyen egyéb programokba, elfoglaltságokba tudjátok bevonni a gyerekeket a tanuláson kívül?
Az intézmény a Tanulótárs program mellett rendszeresen nevez az intézményben lakó gyermekekkel és felnőttekkel különféle versenyeken azért, hogy a lakók megérezzék, hogy versenyképesek, megízleljék a jól végzett munka eredményét, megtanuljanak hosszú és nehéz folyamatokban benne maradni, mert mindezek képezik minden más területen is a siker zálogát.
A korábbi években a Tanulótársak megjelentek „játszótárs” szerepben is, amikor egy-egy délután a társasjátékpedagógia eszközeivel vettek részt a gyermekek képességfejlesztésében. Ezek a délutánok ihlettek minket arra, hogy saját társasjátékokat alkossunk. Két saját készítésű társasjátékunk készült el az elmúlt évek során. Az egyik játék a gyermekeket, a másik a felnőtteket célozza azzal a céllal, hogy azokat a rossz beidegződéseket, sémákat oldja, amelyek generációról generációra öröklődnek, de nem visznek előre az életben.
Ugyancsak a Vöröskereszt Ifjúsági Tagozata segítségével kortárssegítő képző táborban vesznek részt a gyermekeink, majd aztán a kortárs segítők konstruktív csapatához tartozva garantáltan nem kallódnak el.
Hogyan értékelnéd a Tanulótárs program során folytatott közös munkát?
Évek óta folyamatos a szervezeten belül az Ifjúsági Tagozattal, valamint a Tanulótársakkal való együttműködés, aminek legnagyobb haszonélvezői az intézményben lakó gyermekek, de egészen biztosan minden résztvevő profitál belőle.
Mi, akik az intézményben dolgozunk rengeteg inspirációt merítettünk a közös munka során és hálásak vagyunk azért a közösségért, ami mindig kész arra, hogy megtartó erőt és célokat adjon az intézményben lakó gyermekek számára.