A Vöröskereszt Budapest munkatársai, Bereczki Linda általános és szociális szakmai igazgató helyettes, Weigl-Kiss Erika intézményvezető és Balogh Zsuzsanna kerületi szervező is örömmel vettek részt a Sztehlo Gábor Emlékév alkalmából a Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület által, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálatnál szervezett „Embermentők Emlékezete” ünnepségen 2024. május 8-án. A megemlékezés keretében bemutatásra kerültek az Embermentő Park emlék-műtárgyai, melyek rendhagyó elhelyezésére is sor került.
Az ünnepségen köszöntőt mondott Örsi Gergely Budapest II. kerület polgármestere, Fabiny Tamás a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök püspöke, Németh Emma a Szociális Testvérek Társasága kerületi elöljárója, Rauh Edit a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület képviselője, Sophie Goyet Celebic a Nemzetközi Vöröskereszt, Európa és Közép-Ázsia ügyeiért felelős regionális igazgató helyettese, valamint Horváth Péter Zsolt a Magyar Vöröskereszt főigazgató helyettese.
Sztehlo Gábor munkássága
Sztehlo Gábor (1909-1974) evangélikus lelkész, az evangélikus egyház gyermekmentője volt.
Amikor 1944 tavaszán megindult a magyarországi gettósítás, Sztehlo Gábort azzal bízta meg egyháza, hogy a Református egyházzal közösen létrehozott Jó Pásztor Egyesületen keresztül szervezzen mentőakciókat, elsősorban gyermekek számára.
Sztehlo Gábor az idő szorításában, néhány hét leforgása alatt 32 gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a Nemzetközi- és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával. Mindezt illegálisan, vagyis titokban, rejtőzködve kellett véghezvinnie.
Ezekben az Intézetekben mintegy 1500 gyermek, s az őket ellátó kb. 500 felnőtt lelt menedéket. A háború közeledtével a helyzet egyre veszélyesebbé vált, s mégis valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború poklát.
Sok gyermekért nem volt aki eljöjjön a háború után, de Sztehlo Gábor ezeket az árvákat és ágrólszakadtakat sem engedte szélnek, hanem továbbra is otthont adott a számukra – immár nem 32 kicsi, hanem egy nagyobb gyermekotthonban. Áradó szeretetével megpróbálta pótolni a pótolhatatlant: a szülői otthon melegét. Ezt a tevékenységét 1951-ig folytathatta, ekkor intézetét államosították.
Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítő akciót szervezett: az evangélikus egyház szeretetotthonait szervezte meg és az egyiket vezette is. Ezekben az otthonokban öregeket és fogyatékos gyermekeket gondoztak.
1972-ben a magyarok közül elsők között kapta meg Izrael államának azt a kitüntetését – a Jad Vasem érmet, vagy magyarul az Igaz Ember emlékérmet -, amelyet azon nem zsidó emberek elismerésére alapítottak, akik a Holocaust idején zsidókat mentettek meg.
a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány nyomán
